Néha mikor 1 rajz végre szerintem is jól sikerül...akkor azt érzem hogy a rajz kemény, frivol , kirobbanó valami - ha nem ilyen , akkor egyszerűen nincs benne semmi , ami érdekes volna - , minden adva van benne , hogy a végeredmény a művészet körébe  tartozó legyen , felismerhetően és egyértelműen magas művészet , és mégsem az . Zsigeri izgalom , kontra szellemi élvezet? Felkorbácsolóan  érzéki , legalább annyi rokonságot tart a stencilezett , félig földalatti , anarchikus és  erotikus fanzine-ekkel ,mint  a grafikus művészi tradícióval , a filmes elbeszéléstechnikával , mint  a rock and rollal , a festészettel , a pop-arttal , mint az eldobható reklámokkal , hulladék újságokból készült kollázsokkal , a polaroid gyorsfényképekkel , a hálózaton áramló képözönnel . Ilyenkor úgy érzem hogy a rajz telibe találta az érzékiség , a humor , a szemtelenség és az artisztikus kifejezés elegyét......aztán másnap megnézem és már nem érzek semmit és legszívesebben újra rajzolnám az egészet...